[Az ellenállás szimbóluma] Az ellenállásos impedancia gátolja az áram áramlását, ami feszültségesést (feszültségesést) eredményez. Az ellenállásokat széles körben használják az elektromos és elektronikus áramkörök tervezésében. Az ellenállások besorolhatók: rögzített ellenállások, változó ellenállások, csúszóhuzalos ellenállások, csúszó reosztátok, csúszóellenállások vagy állítható ellenállások. Az állítható ellenállásokat általában reosztátoknak vagy potenciométereknek nevezik. Az ellenállás értékét ohmban fejezzük ki, a szimbólum pedig Ω. Az elektromos vagy elektronikus áramkörök tervezésénél az ellenállások ismert feszültségesést vagy áram-feszültség kapcsolatot hoznak létre.
Ha egy áramkörben ismert az áramerősség (az áramerősséget A amperben mérjük), akkor egy ellenállás segítségével ismert potenciálkülönbséget (feszültségkülönbséget) lehet létrehozni, amely arányos az áramerősséggel. Ezzel szemben, ha egy áramkörben ismert a feszültségesés (potenciálkülönbség) két csomóponton, akkor egy ellenállás segítségével ismert áramot lehet létrehozni, amely arányos a potenciálkülönbséggel. A csillapító két vagy több ellenállásból álló hálózati ellenállás, más néven feszültségosztó.
A lezáró ellenállás (Line Terminator) egy speciális ellenálláscsomag vagy ellenállásblokk, amelyet gyakran használnak a teljes áramköri jel stabilitásának biztosítására. A lezáró ellenállások szűrőként működnek, megszüntetve a számos kábel és berendezés által keltett elektromos zajt.
![](/cxriyi/2021/08/19/_s7a7938.jpg?imageView2/2/format/jp2)